2012. november 19., hétfő

A Melankóliához

Édeskeserű Melankólia,
Ím újra karjaidba vettél.
Lehuppantam melléd,
mint egy rég nem látott baráthoz.

Hogy megy sorod?
Remélem a reményt nem adtad még fel,
Vagy régen elfeledted már,
s ezért születsz meg újra és újra?

Ó Te gyönyörű fájdalom vagy,
békés és csendes,
bölcs és hatalmas.
Adj hát fedelet szerény hajlékodban.

A fáradt lélek nálad megpihenhet.
A bánat meleg takaróm lenne,
s aludnék. Álmodnék szépeket.

Kandallód hóbortos kissé,
de ha a remény lángjai újra szólni kívánnak,
meghallgatom őket.
Erőt gyűjtök a szépségedből.

Megmártózom a könnyek vizében,
útravaló gyanánt - hogy emlékezzek!,
s más felé veszem az utam,
de még visszatérek.

Álmosan nézel utánam,
s szólsz: üdvözlöd a Színeket!
Köszönök mindent,
vigyázz magadra, s rám. Jóbarát.

2012. október 29., hétfő

Erdőben






Szaladni bele a ködös végtelenbe, érezve a súlyát,
Látni a tiszta pontot, a fényt, mely türelmesen vár, 
egy helyben, masszívan és mindennél biztosabban.

Alázatos mozdulattal suhintva a teret, bekopogtatsz 
a Föld ajtaján. Kérdések zuhataga jön, de nem várnak választ,
inkább csak a Hitetlenség Gyermekei, kik éreklődve kérdeznek.

Belezuhanás, és estedben repülsz.
Belül már tudod, és mosolyogsz tovább 
a természetesség fotelében.
Feszül, pattan, kivirágzik, és kitárul,

Többé nincs lényegtelen, értelmetlen és befásult a múlt, mert
tudod, ez itt már a színtiszta Itt és Most, az örökké tartó pehelykönnyű jelen. 

Emlékezz



A gránit mélysége sötétlik,
Érted kiált most a Lét.
Közösséget érzel, pedig 
belül megbújt egy árny.

Kihalt utcákon lovashintó,
és kocsis nélkül, de működik
a rendszer, ha engeded, 
hogy elengedd magad.


A türkiz vidámlik. Rideg,
még is soha el nem ér. 
Szépséget látsz. Fényes utcákon
totyogó emberek, és táncolnak,
ítéletek nélkül. Tarthat örökké,
   ha engeded, hogy megnyisd magad. 


A réz szentsége elámít.
Téged szólít most az Ég.
Közösséget érzel, és bár 
az árny ott van, barátod lett. 


Fehér falakra repesztett kiáltás, 
és nem rémiszt,
mert átláthattad a rendszert,
ha megértetted, hogy magadnak vagy.








2012. október 5., péntek

Virág





Magány.
Beborít.
Elborít.
Egy helyben.
Megállt.
Zúgás.
Hová menjek?
Kit érintsek?
Felednék, vagy mennék.
Várakozva meghalok.
Nyílj ki virág,
de ha nem érzik illatod….?!









Érzet






Minden távolodva közelít, ébren tart majd elmerít.
Kilök magából és újra elnyel,
füstben gomolygó életjeleket flessel.

Megvakít, hogy sötétből fényes, fényesből átlátszó,
és minden kétes, cigaretta gyullad,
de azt már nem érzed, felfelé szálló, majd aláhulló képek.

Egyszer s minden porban újraszületve tényleg,
álldogálsz, nem érted, hogy ez itt most miért egy,
és rengeteg egyszerre, a rendszerben elveszve keresed az éned.  


Várva



Elutazva aggódás.
Semmis sóvárgás.
Sírva alélsz.
Szeretetet tapasztalhatsz,
szárnyalsz, szenvedsz.
Szertelen napok kergetőznek,
kavarog.
Gomolygó órák kántálják körbe ezt.

Tegnap pangó óhaja,
akasztott tartalom.
Nincs csend,
Dübörögve elodáz,
záródik kedvtelen.
Nappal láthatod, dermesztő
ösztönök kapkodnak kelletlen.
Nesztek!
Kérkedik, kérkedsz,
szomorú unottság,
gennyes sejtelem.

Mától libbenés.
Sorsszerű, űrkitöltő örvendés.
Sóhajjal láttatod,
döbbensz szüntelen.
Nincs, "csak",
kristálytiszta asszociatív végtelen.

2012. június 27., szerda

Impresszió

 

Kertemben napszínű ürömvirágok,
Kellemes sóvárgó óriás sámánok,
Kántálva, álmokat teremtő őrszem manókat találok,
Kipillantás, sejtelem, mágia, alélok.

Kristályok koppanása, alternatív vízió,
Okkult talány, nyitott tátongó.
Ódón nádtető, örökös sodrás,
Semmibe eszmélt tündér rajzás.

Sivár rejtekemben narancsszín nárciszok,
Kérkedve először rátok kiáltok.
Kíváncsi izgágaság, gerjesztő ösztön,
Nappal lézengve elmerülten nyöszörgöm.

Megélt tapasztalat, töltelék károk,
Keserű üdv, veszedelem, mámor.
Rohanó órák, kórhadó olajág,
Gödörben neszelő örömteli sóhajtás.












2012. június 22., péntek

Dilemma

Összetett és kiszámíthatatlan,
veszélyes kombináció.
Mint egy altatás nélküli operáció.
Látod, érzed, féled, nézed,
szíved kérgesedik, de te ezt, nem kérted.

Azért elindulsz, felvirrad a Nap,
újból megteheted, amit akarsz,
de ha van hozzá eszköz, az sem konkrét,
mert felhasználhatod végtelenképp.

Úszni könnyű, csak szeled a habokat,
utólag rájössz, jobb ha elvisz egy vonat.
Megtisztító a koszos kabin, mert ha
utazol, a bánatod alszik.

Néha megállsz és visszanézel,
nem érted, hogy a döntés, miért kényszer.
Ha leláncolnak erőszakkal, akkor
minden csak mese marad habbal.

2012. június 12., kedd

Méhkaptárban kuszán

A méhkaptár, az rengeteg.
Nem látod az összefüggéseket,
mert összezavarnak a keretek.

Már kialakult minden, látszólag működik,
a fal fehér, rajta képekkel.
Ám ha leveszed a művet, a színhatás átalakul.
Hát ez nem fehér. Ez bizony mocskos.

Persze vissza lehet tenni faladnak ékeit,
hadd mutassák, hogy az éra rendben.
Megint átfesteni? Költözzünk el? Az is nehéz..
Viszont változtatás nélkül hazugság minden.

A megkérdőjelezhetetlenség bárgyú hatalma a rendszeré.
Igen, hibáztathatod magadat is, de nem érzed hitelesnek.
Ha a megközelítésekhez való hozzáállás alapja
nem a fásultság, s az érdek lenne, önkényes ítéletek nélkül nézhetnénk egymás szemébe.

Ellenséges a fellépés ezt persze tagadjuk,
csak a saját értékrend a támpontunk.
Megbukik. Ezredszerre esünk el és mégsem érdekel,
csak görgetjük tovább a kamu érték malmot,
abban a hitben, hogy azzal előbbre jutunk.

Mekkora tévedés. Minden a mi döntésünk,
el kellene hinni végre.
Ez a szabadság a következmények vállalásával jár.
Bizonyos, hogy ennyi nem elég.

Ha már az ég beborult, és bőrig áztunk,
az ár már mindent ellepett, akkor
nem elég az esernyő, vagy az ezzel járó kellemetlenség érzése.

Az átalakítás fejben, s a nyitottság, ami hiányzik.
'Nem kell optimistának lenni', minek áltassuk magunkat,
de ez nem egyenlő a pesszimizmus savanyú szájízével sem.

Tenni is kell azért, hogy megváltozzon,
amit elítélően kezelünk,
tenni kell, hogy szívünkbe az újat beengedjük, ha igaz,
legyen az bármi is.


http://www.youtube.com/watch?v=NaNibVjcXYk

2012. május 12., szombat

'Brainstorm - Globeamortizáció'




Sunyiban gyúrás karra.
Súlyzókat pakolgatni sorba - sorba.
Jövőre én leszek a Szása, a Mása párja,
akinek most lesz az ásatása,
tehát nem a szalag kibaszott avatása.

Megszűnik a Myspace avatára,
és a Facebook-on sincs már visszaigazolása.
Lehúztuk a wc-n, mehet a lecsóba,
bamba képpel nem bámul többet a 'tecsóba'.

Hát így emlékezünk embertársainkra?
Milyen igaz értékek felsorakozása.
Kiröhöglek 21. század!
A legcikibb az, hogy senki sem lázad.

Sunyiban gyúrás a hatalomra.
Mi lesz, ha nem szerzel meg hat malmot ma?!
Semmi haver, tudod a kontrollt az agyad adja.
Adja, adja. És Szétrakja. Mókusoknak összes makkja,
de te behúznád azt is, ha nem szólna rád valaki bakja.

'Brainstorm'





Minden képen szerepelni
szerinted mindenképp megéri.
Azt mondom vigyázz, a sikert nem vakuvillanásban mérik.
Akkor jó ha megteszel, de senki nem vágja, hogy megfekszel, akár két szótól is,
de agyad szavakkal ki-ventilálja.

Tehát képben vagy,
sőt mi több elméd egészséges,
elfogadja a tényt, hogy mindenki képes, elismerni hibáit,
aztán meg vállalni, hogy egyszer élünk egy testben és mindannyiunk távozik.

Mikor megemeled rezgésszámod,
 ha figyelsz érzed.Ez nem csak egy álom, és nem vízió.
Kurva fontos, hogy ne legyél olyan, mint egy víziló.
Aki csak néz, bambán a vízben, vízivóként éltét lengeti a képlékenyben.

Víz in low. Like a flow. Vízi high, vízi show!

Legyél inkább delfin te is,
de a halra úgy nézz, mint aki segít..
Neked, és tovább juttat. Éltet, éreztet, de soha nem juttat hátrább,
és nem is ellenséges.
Feláldoz,de csakis emberséges
gondolatokkal a háttérben,
mert tudja, vállalja, a szükséges rossz része az egésznek.

- És ezért én inkább a delfinekkel vagyok,
a visszhangok mentén A-ból, B-be jutok.
- De ha én mégis a vízilovakkal vagyok?
 Nem tetszik a dumám? A lábtörlődre sz..ok.

Brainstorm III

Sörös dobozok az asztalon. Fényérzékelés magas fokon.
Az agyműködés alacsony, megszívtuk, de nem tudom,
mi lesz most aztán, talán egy esztrád vesz téged rá,
 hogy itt és most nekünk előadjál.

De el ne adjál valami szart, (mindenki csak a sikerre hajt),
és meg ne tévessz minket se kérlek
mert el fogunk kapni, mint annak a rendje,
látod ez itt most a végítélet trendje.

Megtanítunk az örök rendre,
mesterünk nem a Teller Ede.
Igazából csak egy tarisznyából halásztuk ki,
amit még senki sem vágott le, de nem egy disznót, és
nem is a 'Fatehén Disco-t'.

Ezért figyelj most ide, pörögjön az elme,
mindenki hazudik, pedig sokkal könnyebb lenne,
és még jobban is esne, belevágni a fejekbe,
- segít neked a szimbolikus fejsze.

Hasítson a felismerés, miért lennél te is maga a tévedés?
Távoli tétova lét és 'tév-közlő' egység,
mezsgyén élni ha üres az erszény,
tré dolog - és még csodálkoznak, hogy készen vagyok?

De csak elkönyvelnek, statisztikai adat,
a KSH.hu-n megnézheted magad.
Ha már életedet számokká tették,
ne hagy hogy tevéd púpját aszalógépbe tegyék.

És miért kell még több, ha már elnyel ami van?
Tarka barka szarka farka gyűjtsed a sok szart,
aztán figyelheted, ahogy fejedre ránőnek a dolgok,
és a cápázó - proli tömeg orkok.

Kellett ez neked? Mi lesz a feng shui-val?
És ha sokat zabálsz, mi lesz a túlsúllyal?
Tele a szekrény, de még nyomorítasz,
elzárod az újat, léted dupla harc.

Dobd ki mi csak lomtelep és porfogó.
-De nem, nem nem! nem lehet.
Akkor ki látja majd, hogy jól megy neked?
Tovább ez így vajon meddig mehet?

Saját lóvédban fulladsz majd meg!

2012. május 8., kedd

'Kimerülten alámerülve'

Remeg a kép, elpattan egy ér
és egy pillanatra falakat kívánsz magad köré,
foglyon meg, mert folyékony lettél.

Kell egy keret. Rácsok vannak,
melyek merevek,
de hézagaik éltetnek.
Átláthatsz.

És belenézhetsz reggel a tükörbe.
Misztériuma, hogy arcod, mintha álarc lenne.

Az illatok furcsák.
Egy tollpihe felszáll, de honnan került ide?
Talán párnád utolsó lehelete szülte.

Te is kilélegzel.
Mellkasodat még nyomja az éjszaka súlya.
A lábakon ereid tovább lázadnak,
s szemed lüktetve ellenkezik.

Gyermetegen,
merengve meredsz előre dőlve,
kávét szürcsölve, amit az imént
főztél le megszokásból,
és nem azért, mert szereted.

Már menekülnél vissza az ágyba.
Puha, kedves, hívogató csábítás...
Olyan könnyű lenne!

E ponton megmentőd a fénysugár.
Izzó energiagömb jelenik meg az égen,
mint utolsó - Első mozgató.

A kép átalakul.
Amit látsz, már kevésbé rideg.
Arcodat masszírozza a meleg.
Próbálj egy mosolyt, mély levegő,
s a fáradtságot akaszd fogasra.

Az elindulás borzalmas.
Ha maradnál, az lenne rossz...

Indulj el!
A koffein kitart míg átesel a holtponton.
Dilemmádat hagyd parlagon,
este visszatérsz úgy is.
Nem adhatod fel, harcod akkor értelmetlen.

A párnákat is felejtsd el,
vissza se nézz!
Kulcs, kalap, kabát,
még egy sóhajtás.

Na így.
Így vagy útra kész.




Rengeteg - Se (Közös iromány 'Z'ével)

Rengeteg-se

Miért ilyenek vagyunk mi emberek?
Miért mi ilyenek? Miért emberek.
Az egyik kesereg, a másik rajta nevet.
Egyik csak kesereg nomád serleg felett.
Nem törődve magukkal, senkivel csak magunkkal.

Magunkkal?..
Igen. Az egonkkal.
A kis motyónkkal.

 /always coca-cola/


 És halló és alvást, és óvón és de még,
a nemesség nem elég,
ágon a hét veréb.      
 Elég. Elég.

 Ti mindent jóvá tennétek,
de ha tenni  kéne mennétek
Mi mindent akarunk, a jóért meg kaparunk.
/Titkos szavazást akarunk./


 Itt van tessék ez a te csomagod,
sötét szobádban töröd majd a kobakod,
de beláthatod az összes szotyi a Napra mosolyog
most a gép pihen és az alkotó forog.

Ál-nevetve, mesterkélten bolyongunk
ezen a kibaszott porondon tolongunk,
mert nem vagyunk mások csak bolondok,
Bölcsen tekerjük a korongot.

/always coca-cola/

 Ha mégis alá láttál, az volt a system Fail,
ne várd Morpheust ez itt nem képregény.
Figyeld kívülről, engedd el a végtelenbe
akkor lesz tiéd, ha tudod elengedted.


 Hüperion csillogása megvakít,
mert szemed eddig csukva volt,
de most majd megtanít.

A végére elmondanám hol is vagyunk éppen.
Ülünk a világ közepén, bár érezzük szélének;
Két dimenzió, mely végül meg fog ölni Téged.

Állj ki magadért,
mert minden csak anyag lét
mesterkélt mosolygás elhozza majd a Vég- telét.


Akkorra csak egyetlen marad..
bizton állíthatom,
NE baszd át magad,

Add el egód (az) ellenség(ed)nek,
Ültess fát, mely közvetve éltet!





Hohóó

The Holy Fool
 Na álljunk meg egy pillanatra,
olyankor mi van, mikor a mérleg ki van akadva?

Mi van akkor, ha nyelve nem voksol kettő közül egy vadra?
A kettőt együtt érzi egyensúlyban,
és nem magát, hanem téged dobál jobbra majd balra?

S tovább. Még. Még bonyolítva.
Képzelj. Tágítsd ki a teret, de hogyan indulj el 
végtelen sokféleképpen?!

Na őrüljünk meg egy kórkép erejéig, 
olyankor mi van, mikor kezed átvágja a döntés súlya?

Most legyél hiper-liberális, majd mond el ki érti,
hogy leginkább olyan vagy, mint egy bója,
Kit hová letesznek, ott horgonyoz le, 
és élvezi, majd fáj neki,
várja mikor teszik át máshová se. 

can u feel

Belesüppedve kikacsintás még egyszer másra,
ez kapálózás, mégis kell, érzed.

Furcsa visszacsatolás, kimeríthetetlen vágy áramlás,
elvesztél tán a rengetegben?
Még nem tudod, csak érzed.

A legjobb pontot keresve átbillen az értékrended,
nehéz követni, de
a megoldást miért nem érzed?!


Visszatekintve

Miért nyomod el mit önmagad előtt nem szégyellsz?
Valóságaid belőled származnak.
Nem biztos tudásból ne feltételezz 
megoldás- prototípusokat.

Állj ki magadért, mert minden csak
anyag - lét, 
és a mesterkélt mosolygás 
elhozza majd a vég telét.

Elsimítod, egy percre elhiszed, 
nem csillog, nem kell,
de úgy is visszaköszön egyszer.
Vagy kétszer, százszor, esetleg ezerszer.
Se. 

Végül add fel egódat egy másik valóságért,
nézz szembe vele,
mert minden igaznak látszó, látszat csupán.
és ha erre rájössz, majd te is nézel 'bután'. 

http://www.youtube.com/watch?v=w9wlj9M0cH4 

...Egyszer...



Mérhetetlen düh.
káosz. szív mely nem zakatol rendesen
csak vegetál és igazán él - de erőltetett.

még is jól esik.
nem értem. Tudom hogy te vagy. Érzem.
Mindenhol. Mindig.
És még is - folynék bele más tudatába
csak egy bizonyos pontig. Aztán tovább soha sem
másba.
Nem jó. Lennék gonosz, mely tipor
átgyalogol, de az nem megy. Így nehezebb.
Amit tapasztalnék nem tudom.
Csak Téged tudlak. Másból adagok vannak.
Többet nem engedek. Engednék de az nem én vagyok.
Az árokban kuporgó engedne!
Hogy más is értsen. Na meg az ego.
és az ID.

Elrontom. Így el fogom rontani.
Tékozló sem akarok lenni.
Elrontani nem akarom!
Mit tegyek, nem tudom.

Mit érzek, tudom. De több mindenkit érzek.
Egyet igazán!
Miért vannak szintek? Annyi embert lehet érezni...
Mind semmis, van mi ezeket felülírja.
Annyi mindent lehet élvezni...
mind semmis, a kíváncsiság dagasztja,
megélése mederben tartja.

Össze vissza, gondolom ez látszik.

Szeretlek.


Görgedelem

Az elevenen sorvadó várakozás szülte feszültség áhítja az újat.
A türelem küzdelem, nem látom a változást, befásult lettem.

A kapuk kinyíltak, és árván figyelnek.
A fények vibrálnak, és én lassan áttetsző leszek.

A válasz, mintha ott volna minden árnyékban,
 anyagban, vagy könyvben.

Kell egy kérdés, hogy újra érezhessek.
 Napról napra duzzad a tenni akarás, de vászon nélkül festek.

Amit megtehettem...vajon mind megtettem?
Akárhogy forgatom, fájdalom-gyümölcseim,
lehetőséget nem látok sehogy sem.

Kifacsartam és kifacsaródtam.
Csak a csontok, az erek és az izmok maradtak.

Most hogyan tovább, mikor a múlt lezárult, a jelen kiégett,
 a jövőt ki tudja, s lelkem ájultan hever?



Brainstorm IV. - inside




Inside, there is a whole life.
Nincs már, akiben bízzál.
Outside, there is a whole shit,
Ne lapulj, ez csak egy freestyle.

Érzések csupán szavakban,
erős a kapocs gondolatban,
mint mag a barackban.
Képekkel operálunk
egy nagy palackban, agyban.

Nagyban érdemes játszani csak.
Ne az fűtsön, aki mindent megkap.
Egyszerű is mentett meg már
világokat,
macro szinten érvényesítsd
akaratodat.

-690 lesz.
- Hatszázból kérek.
Ne nézzél  már madárnak nagyon szépen kérlek. 
Hogy segít az élet rajtad,
ha  Ezt te nem érted?

A tabula rasa lehet hogy szétrázza az agyad,
de hatása tuti fix, hogy magával ragad.

Tiszta lappal lehet elindulni
-          itt mese nincsen    -
Hisz hogy jegyzetelsz még,
ha füzeted már nincsen.

Ahhoz, hogy férjen,
ki kell üríteni.
És magadat ne hagyd mások által hülyíteni.
Akkor mondhatod majd,
hogy ne skatulyázzanak be,
mert érveid, elveid vannak
s ezek mind érvényesek.

Then….

Inside, there is a new world,
Szép ez a világ, csak fedezd föl.
Outside, there is a new wave,
Csináld őszintén, és/ meglátod révbe érsz .

Kacs - ints!


Rád kacsint a valóság és nem érted miért nem fáj.
Hipnózisban élsz te is, a felismerés ezért lágy.
Érthető, ha a közvetlen fény sebet ejt a bemeneten.
Szem, mely sokáig volt lehunyva érzékeny, ha felnyílik hirtelen.

De mégsem fáj, mégsem idegen.
Az elmosódott régi lábnyom kirajzolódik újra élesen.
Az illúzió, hogy nincs, nem lehet,
Megszűnik és ez terhes lehet.

A kontroll elvesztésének rendültségében
 Ijesztő a rádöbbenés, hogy felelősség kell,
Ezért vágyva a nehezebb, de igaz utat,
Gyáván hátrálunk el.

Ám ha már az élet megmutatta nekünk
Ál-csalfaságát, ne akarjuk elhitetni magunkkal,
Saját magunk állhatatosságát.

Fájdalmasnak, igazságtalannak, magányosnak láthatod,
De lépj kettővel távolabb,
Ne hátrébb!
Kifordított, spirál - világ tárul eléd,
Ahol a menekülő a feláldozó,
Az áldozó áldozat és mégis megváltott,
De ezeket senkinek nem kell magyarázni,
Mert mindenki tudja jól.
Nem felemelő érezni, hogy valóban minden egy?
Még ha ez rémisztő is,
Felfoghatatlan egyben?

A tudat könnyű, ha az elengedést elfogadja.
A szív lebeg, ha őszinte lehet.
A szellem virágzik, ha nincs medrébe szorítva.
Tested virul, ha nincs vágyai közé bezárva.

És ezért minden és semmi egyben.
Ezért boldogok e képek.
Mint ahogy háló nincsen pók nélkül,
Úgy nincs beismerés fájdalom nélkül.

De mégsem fáj.
Nem erőszakkal ráncigálják szem-lebenyedet.
Az érzés kedves, mert tudod, érzed,
Lehet, hogy közhely,
De ilyenkor megcsillan a végtelen.

http://www.youtube.com/watch?v=y2Vp4-KMYMo