2012. június 27., szerda

Impresszió

 

Kertemben napszínű ürömvirágok,
Kellemes sóvárgó óriás sámánok,
Kántálva, álmokat teremtő őrszem manókat találok,
Kipillantás, sejtelem, mágia, alélok.

Kristályok koppanása, alternatív vízió,
Okkult talány, nyitott tátongó.
Ódón nádtető, örökös sodrás,
Semmibe eszmélt tündér rajzás.

Sivár rejtekemben narancsszín nárciszok,
Kérkedve először rátok kiáltok.
Kíváncsi izgágaság, gerjesztő ösztön,
Nappal lézengve elmerülten nyöszörgöm.

Megélt tapasztalat, töltelék károk,
Keserű üdv, veszedelem, mámor.
Rohanó órák, kórhadó olajág,
Gödörben neszelő örömteli sóhajtás.












2012. június 22., péntek

Dilemma

Összetett és kiszámíthatatlan,
veszélyes kombináció.
Mint egy altatás nélküli operáció.
Látod, érzed, féled, nézed,
szíved kérgesedik, de te ezt, nem kérted.

Azért elindulsz, felvirrad a Nap,
újból megteheted, amit akarsz,
de ha van hozzá eszköz, az sem konkrét,
mert felhasználhatod végtelenképp.

Úszni könnyű, csak szeled a habokat,
utólag rájössz, jobb ha elvisz egy vonat.
Megtisztító a koszos kabin, mert ha
utazol, a bánatod alszik.

Néha megállsz és visszanézel,
nem érted, hogy a döntés, miért kényszer.
Ha leláncolnak erőszakkal, akkor
minden csak mese marad habbal.

2012. június 12., kedd

Méhkaptárban kuszán

A méhkaptár, az rengeteg.
Nem látod az összefüggéseket,
mert összezavarnak a keretek.

Már kialakult minden, látszólag működik,
a fal fehér, rajta képekkel.
Ám ha leveszed a művet, a színhatás átalakul.
Hát ez nem fehér. Ez bizony mocskos.

Persze vissza lehet tenni faladnak ékeit,
hadd mutassák, hogy az éra rendben.
Megint átfesteni? Költözzünk el? Az is nehéz..
Viszont változtatás nélkül hazugság minden.

A megkérdőjelezhetetlenség bárgyú hatalma a rendszeré.
Igen, hibáztathatod magadat is, de nem érzed hitelesnek.
Ha a megközelítésekhez való hozzáállás alapja
nem a fásultság, s az érdek lenne, önkényes ítéletek nélkül nézhetnénk egymás szemébe.

Ellenséges a fellépés ezt persze tagadjuk,
csak a saját értékrend a támpontunk.
Megbukik. Ezredszerre esünk el és mégsem érdekel,
csak görgetjük tovább a kamu érték malmot,
abban a hitben, hogy azzal előbbre jutunk.

Mekkora tévedés. Minden a mi döntésünk,
el kellene hinni végre.
Ez a szabadság a következmények vállalásával jár.
Bizonyos, hogy ennyi nem elég.

Ha már az ég beborult, és bőrig áztunk,
az ár már mindent ellepett, akkor
nem elég az esernyő, vagy az ezzel járó kellemetlenség érzése.

Az átalakítás fejben, s a nyitottság, ami hiányzik.
'Nem kell optimistának lenni', minek áltassuk magunkat,
de ez nem egyenlő a pesszimizmus savanyú szájízével sem.

Tenni is kell azért, hogy megváltozzon,
amit elítélően kezelünk,
tenni kell, hogy szívünkbe az újat beengedjük, ha igaz,
legyen az bármi is.


http://www.youtube.com/watch?v=NaNibVjcXYk