Édeskeserű Melankólia,
Ím újra karjaidba vettél.
Lehuppantam melléd,
mint egy rég nem látott baráthoz.
Hogy megy sorod?
Remélem a reményt nem adtad még fel,
Vagy régen elfeledted már,
s ezért születsz meg újra és újra?
Ó Te gyönyörű fájdalom vagy,
békés és csendes,
bölcs és hatalmas.
Adj hát fedelet szerény hajlékodban.
A fáradt lélek nálad megpihenhet.
A bánat meleg takaróm lenne,
s aludnék. Álmodnék szépeket.
Kandallód hóbortos kissé,
de ha a remény lángjai újra szólni kívánnak,
meghallgatom őket.
Erőt gyűjtök a szépségedből.
Megmártózom a könnyek vizében,
útravaló gyanánt - hogy emlékezzek!,
s más felé veszem az utam,
de még visszatérek.
Álmosan nézel utánam,
s szólsz: üdvözlöd a Színeket!
Köszönök mindent,
vigyázz magadra, s rám. Jóbarát.
nagyon eltaláltad :) Jóbarát.
VálaszTörlésOlvastalak.
VálaszTörlés