Minden távolodva közelít, ébren tart
majd elmerít.Kilök magából és újra elnyel,
füstben gomolygó életjeleket flessel.
Megvakít, hogy sötétből fényes, fényesből átlátszó,
és minden kétes, cigaretta gyullad,
de azt már nem érzed, felfelé szálló, majd aláhulló képek.
Egyszer s minden porban újraszületve tényleg,
álldogálsz, nem érted, hogy ez itt most miért egy,
és rengeteg egyszerre, a rendszerben elveszve keresed az éned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése