2012. május 8., kedd

...Egyszer...



Mérhetetlen düh.
káosz. szív mely nem zakatol rendesen
csak vegetál és igazán él - de erőltetett.

még is jól esik.
nem értem. Tudom hogy te vagy. Érzem.
Mindenhol. Mindig.
És még is - folynék bele más tudatába
csak egy bizonyos pontig. Aztán tovább soha sem
másba.
Nem jó. Lennék gonosz, mely tipor
átgyalogol, de az nem megy. Így nehezebb.
Amit tapasztalnék nem tudom.
Csak Téged tudlak. Másból adagok vannak.
Többet nem engedek. Engednék de az nem én vagyok.
Az árokban kuporgó engedne!
Hogy más is értsen. Na meg az ego.
és az ID.

Elrontom. Így el fogom rontani.
Tékozló sem akarok lenni.
Elrontani nem akarom!
Mit tegyek, nem tudom.

Mit érzek, tudom. De több mindenkit érzek.
Egyet igazán!
Miért vannak szintek? Annyi embert lehet érezni...
Mind semmis, van mi ezeket felülírja.
Annyi mindent lehet élvezni...
mind semmis, a kíváncsiság dagasztja,
megélése mederben tartja.

Össze vissza, gondolom ez látszik.

Szeretlek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése