A türelem küzdelem, nem látom a változást, befásult lettem.
A kapuk kinyíltak, és árván figyelnek.
A fények vibrálnak, és én lassan áttetsző leszek.
A válasz, mintha ott volna minden árnyékban,
anyagban, vagy könyvben.
Kell egy kérdés, hogy újra érezhessek.
Napról napra duzzad a tenni akarás, de vászon nélkül festek.
Amit megtehettem...vajon mind megtettem?
Akárhogy forgatom, fájdalom-gyümölcseim,
lehetőséget nem látok sehogy sem.
Kifacsartam és kifacsaródtam.
Csak a csontok, az erek és az izmok maradtak.
Most hogyan tovább, mikor a múlt lezárult, a jelen kiégett,
a jövőt ki tudja, s lelkem ájultan hever?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése